1983. december 8. (folytatás)A fiaimnak szükségük van rám…és a feleségem nyomozásának is. Csak ez a két dolog számít most már. Átfésültem a szomszédságot, kérdéseket feltéve…Esküszöm, sok ember nem volt otthon, mikor kopogtam. Talán nem akartak szemben állni egy elszomorító özveggyel…vagy azt gondolták, hogy a férfi megölte a feleségét.
A tűz nem csak elkezdődött. Most már rájöttem, hogy volt valaki a házamban azon az éjszakán. Ez az egyetlen módja annak, hogy értelme legyen az egész kezdődésének. Elkezdtem kutatni a könyvtárban. Összegyűjtöttem régi rendőrségi aktákat…tüzeket, gyújtogatásokat keresve. Meg fogom találni ezt a pasast és mikor megtalálom…Isten bocsásson meg…
1983. december 11.Sammy végre elkezdte átaludni az éjszakákat és Dean megoszt vele egy ágyat. De én…becsukom a szemem és ott van. Mindig ugyanúgy kezdődik, úgy látom őt, mint amilyen azelőtt az este előtt volt, gyönyörű, boldog, és életben van. Olyan mintha ott lennék…olyan igazi, tudom, hogy kapcsolatban vagyok vele és megérinthetem. És ahogy megteszem…megérintem…és hirtelen visszamegyek arra az estére, a vérhez, és az tűzhöz és Mary-hez, Mary-hez aki a plafonon van, és hogy került oda…nem lehet a plafonon…
Itt van a furcsa része. Mikor felébredek, izzadva és zihálva… Esküszöm van ott valami. Érzem, felém lebeg, a fiaimhoz. Figyel, vár, azt hiszem gúnyolódik rajtam…Nem tudtad megállítani. Nem tudtad megvédeni. Nem tudod őket megvédeni.
1983. december 11. (folytatás)Ma szereztem egy kevés dolgot a házból. Néhány képet, egy vagy két játékot, amit a tűzoltók megtaláltak. Megmentettek egyet a fegyvereim közül…egy egyedülálló antik revolvert. Úgy tervezem, berakom a párnám alá, csak elővigyázatosságból.
1983. december 13.Újra felhívtam a rendőrséget. Semmi. Nem találtak semmit. Nincsenek ujjlenyomatok, nincs DNS, nincs vér, semmi, ami megmaradt a feleségem testéből, semmi jele annak, hogy lett volna bárki is a házban. Pont ez az a munka, ami elvárható ettől a rendőrségtől. A nyomozók azt mondták, a tűz oka egy rövidzárlat volt. Kértem őket, hogy mutassanak bizonyítékot, mondják meg, melyik drót égett ki. De nem tudták megmutatni. Csak néhány hülye nagyszájú égési jelzésekről, „ nincs nyomós bizonyíték”-ról dumál…Az egyetlen dolog amit mondtak, az volt, hogy minden bizonyíték a mennyezetre mutat, mint a tűz gyulladáspontjára. Aminek semmi értelme a tűzoltók nézőpontjából – majdnem minden elektromos drót a falakban kezdődik. De nekem…a fenébe, nekem nagyon is sok értelme van.
1983. december 14.Múlt éjjel elaludtam…azután öt perc múlva hideg izzadságban felébredtem. Újra azt a jelenlétet érezve…és valami olyanra gondolva, amit az egyik könyvben találtam egy másik nap. Leginkább tűzről szóló könyvek voltak, hogyan kezdődnek, milyen gyorsan terjednek…de egy közülük különös tűzesetekről beszélt, tűzesetekről, amikre nincs magyarázat…azt mondta, néhány ember hiszi, hogy a tüzet irányíthatják bizonyos gonosz személyek, lények, és emberek bántalmazására használják. Ez őrültség, tündérmese cuccok… mint a tűzleheletű sárkányok nem igaz? De azután emlékeztem…mikor visszamentem Sammy szobájába azon az estén, mikor megszerezni Mary-t… a tűz kirobbant. Kirobbant felém…mintha célja lett volna , mintha távol akart volna tartani, hogy megállítson a megmentésében. Mintha valaki irányította volna.
1983. december 14. (folytatás)Az az éjszaka…Mary, a plafonon…győzködtem magam, hogy csak képzeltem valahogy. De most tudom, kétségtelenül – ott volt. Nem érdekel mit mond más, a rendőrség vagy Mary családja, vagy Mike. Hívjanak őrültnek. Tudom, hogy mit láttam.
Még nincsenek válaszaim, de a kérdések tisztábbak a fejemben. Valami szörnyű történt a babaszobában. Valaki – vagy valami – megölte a gyönyörű feleségem.
Fenn voltam egész éjjel, újra átgondolni, azt kívánom, bárcsak tudnék beszélni Mike-kal, de már mondta, hogy segítségre van szükségem. Szóval, a reggel, első dolgom volt kimenni és még több könyvet venni. Nem tűzről, hanem…más dolgokról. Megmagyarázhatatlan dolgokról.
Vettem még két új fegyvert is és egy shotgun-t. Csak úgy.
1983. december 17.Találkoztam valakivel…Valakivel, aki azt hiszem egy barát nekem és a fiúknak. Az elmúlt néhány napban látogattam…nos, médiumokat. Elmentem egy hely mellett, és nem tudom, de csak úgy bementem. Két hónappal ezelőtt hangosan nevettem volna, ha bárki azt mondta volna nekem, hogy ezt fogom csinálni, de most már nem vagyok biztos abban, hová is fordulhatnék. Akárhogy bementem…teljesen szédítő volt. Láttam ezt a pasast tenyeret olvasni…ő csak visszamondta, amit az emberektől tudott, vagy tág fogalmú cuccokat adott be nekik – „Valaki akit szeretsz aggódik” és ők bevették. Mint mondtam, kamu volt, de valami oknál fogva, késő délután elmentem egy másikhoz…azután ma elmentem Missouri-hoz. És ahova másodszorra beléptem, nem tudom megmagyarázni, de olyan volt, mintha évek óta barátok lennénk. Tudott minden részletet, nem csak az életemből, hanem rólam is…a gondolataimat…könnyeimet. Ő volt az első személy, aki nem úgy nézett rám, mintha megbolondultam volna, mikor elmondtam a történetemet…csak hallgatott és bólogatott aztán azt mondta, hisz nekem.
Egy órával később visszamentem…a fiúkkal. Valami oknál fogva szerettem volna, hogy lássa őket, hogy találkozzon velük…talán, hogy megmondja, jól vannak. Mindketten egyből megszerették…Sammy az ölében ült egész idő alatt, mosolyogva és Dean beszélt megállás nélkül…soha nem tette. Nem tudom, ha csak én lettem volna ott, talán nem bíznék benne, de látva a fiúkat, ennyire fellelkesülve iránta…Van itt valami. Azt hiszem, ő tud nekem segíteni.
1983. december 20.Meg fogom próbálni legyűrni ezt…Esküszöm, annyira összezavar alig tudok írni. Elmentem a házamhoz…Missouri azt mondta, el kell mennie oda, hogy megtudja, mi történt ott igazából. Nem tudom, hogy magyarázzam el, mit éreztem – először is csak ott lenni, az otthonban, ahol éltem a feleségemmel, a kicsi fiaim szobájában, látva mindet elégve és alig azonosíthatóan. Már olyan érzés, mintha egy más élet lenne…egy részem nehezen emlékszik, milyen volt normálisnak érezni magam de a többi rész…alig tudott lélegezni, annyira vissza akartam kapni.
Missouri is kiborult…Azt mondta, érzi a gonoszt, érzi a visszhangját annak az estének…valami szörnyű volt akkor jelen. Érezte, érezte azt a dolgot, ami azt tette velünk, a feleségemmel.
Missouri nem tudta megmondani mi volt az – soha nem találkozott még ilyesmivel – de azt mondta, ez volt a legerőteljesebb, legszörnyűbb dolog, ami valaha keresztezte az útját.
1983. december 23.Ma elhagytuk Mike és Kate házát reggel. Nem tudtam ott maradni többé és nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Úgy érzem, nem tudok megmagyarázni többé már semmit egész életemben. Csak tudtam, hogy el kell vinnem a fiúkat. Kora reggel felkeltem és beraktam őket a kocsi hátuljába amíg aludtak. Talán el kellett volna búcsúznunk…de valami bennem azt mondta, csak mennünk kell, most, gyorsan és csendben. Bármi tette ezt Mary-vel – nyoma veszett. Itt az idő tovább lépni. Kezdem megérteni azt, hogy nincs senki más rajtam kívül. Ha válaszokat akarok, egyedül kell őket megtalálnom.
1983. december 25.Múlt éjjel megint nem aludtam. Hideg verejtékben ébredtem és rájöttem hogy karácsony van. Hol van Mary? Egész éjszaka ez volt a gondolatom, és egész nap a fejemben maradt. A karácsony a feleségem nélkül valótlannak tűnt. Esetlen ünneplésünk volt…egy görbe, két láb magas, műanyag fánk volt, műkaják egy csokorban, amik megtömték a zoknikat és egy halom sportfelszerelés a fiúknak…focilabda, kosárlabda. Megkíséreltem valami normálist visszahozni. Dean már túl nagy a T-labdához(?). Ebben az évben igazi bajnokságokra megyünk. Vagy inkább megyek. Egyedül.
Mary sosem látja Dean-t hazafutásban nyerni. Sosem fogja látni Sammy járni vagy hallani az első szavait. Nem fogja elvinni Dean-t az első napján az iskolába vagy nem fog fennmaradni egész éjjel velem, mikor először elviszi a kocsit éjszakára. Ez nincs így jól, hogy nincs itt, és ez minden, amire tudok gondolni. Annyira dühös vagyok, alig látok tisztán – Vissza akarom kapni az életem.
A rendőrség hivatalosan is lezárta az ügyünket. Mekkora karácsonyi ajándék, mi?
1984. január 1.Ma egy új év indult. Mary szerette az év ezen időszakát; szerette annak az ötletét, hogy mindenki tiszta lappal indul. Mindig tett egy fogadalmat, egyet egy évben, és a legtöbb emberrel ellentétben, ő megtartotta a sajátját. És minden évben próbált rábeszélni engem is egyre, de sosem láttam értelmét. Bárcsak láthatnám a naplóját. Talán segítene nekem emlékezni rá. Talán segítene, kulcs lenne számomra néhány titkának megfejtéséhez. Talán ez a lényege egy naplónak. Megtartja a történeteidet, az életedet. Ezért más emberek nem felejtik el.
Istenem, bárcsak a fiúk hosszabb ideig ismerhették volna Mary-t.
Ebben az évben, teszek egy fogadalmat. Kiderítem, hogy mi történt a feleségemmel.
Hát ennyi lett volna fanok:S:)
Még tovább is fordítottam volna...kiváncsi lennék rá, mi volt az első lény, amivel John találkozott...
