2009. február 7., szombat

Egy kis csemege;)


Puszta kíváncsiságból elkezdtem lefordítani John Wichester naplóját, amiből megtudhatunk néhány érdekességet arról az időszakról, ami a tűz után történt. John gondolatait és érzéseit olvashatjuk.
Ha le akarjátok másolni más oldalakra, tegyétek, de légyszíves írjátok oda, hogy innen vettétek.
Köszönöm:)

1983. november 6.
Ma temettem el a feleségem. Nem hiszem el, hogy ezt írom. Előző héten még egy normális család voltunk. Együtt vacsoráztunk, elmentünk Dean baseballmeccsére, a kis Sammy-nek játékokat vettünk. De megváltozott az egész egy pillanat alatt. Úgy vissza tudok emlékezni rá, mintha leperegne a szemem előtt. Úgy érzem kezdek megőrülni. Mintha valaki elvette volna a karjaimat és kitépte volna a szemeimet. Elveszetten járok egyedül, körbe-körbe, de nem tehetek semmit.
Valaha Mary is írt naplót, az ágy alatt tartotta. Azt mondta, hogy segít neki emlékezni minden egyes részletre, ami a gyerekekkel és velem történt. Azt kívánom, bárcsak el tudnám olvasni, de mint minden, ez is elégett. Mindig mondta nekem, hogy próbáljam meg leírni a gondolataimat. Talán igaza volt, talán ez majd segíteni fog emlékezni és ezt az egészet megérteni.

1983. november 13.
Már semminek nincs értelme. A feleségem meghalt, a fiaim anya nélkül maradtak…amit azon az éjszakán láttam. Hallom Mary sikoltását, rohanok, de… Egy másodpercre minden olyan nyugodtnak tűnt – Sammy jól volt – biztos voltam benne, hogy azért hallottam a hangokat, mert megnéztem egy csomó horrorfilmet későn. De ott volt a vér, azután felnéztem és a feleségem…
Elpusztult a fél házunk, annak ellenére, hogy a tűz csak néhány óráig égett. A ruháink és a fotóink többsége tönkrement, még a széfünk is – Mary régi naplóival, a fiúk értékpapírjaival és néhány ékszerrel…mind elpusztult. Hogy lehetséges, hogy a házam és az egész életem pillanatok alatt semmivé vált? Hogy lehet, hogy a feleségem csak úgy lángra lobbant és örökre elveszett az életemből?
Vissza akarom kapni a feleségem Istenem, vissza akarom kapni őt…

1983.november 17.
Maradunk. Mike és Kate segítenek nekem vigyázni a fiúkra. Mondogatják, hogy sajnálják ami történt és az a tűz valószínűleg csak egy szörnyű baleset volt…talán hibás drótozás. Nem érzem magam jobban attól a gondolattól, hogy egy hibás drótozás vitte el Mary-t. Nem magyarázza meg, miért volt a plafonon, de mit mondjak az embereknek? Megpróbáltam elmondani Mike-nak , hogy mit gondolok… hogy mit gondolok arról, ami azon az éjszakán történt. Csak nézett rám, ez a nézés… mintha biztos lenne benne, hogy megőrültem. Kell valamit Kate-nek is mondania. Az Isten háta mögött azt mondta a reggel, gondolkodnom kéne pszichológusi vizsgálaton. Hogy tudnék egy idegennel beszélni erről? Soha nem voltam pszichológusnál, átverekedtem magam a tengerészgyalogosokon. A barátaim azt hiszik, hogy kezdek megőrülni. Ki tudja, talán igen…

1983. november 26.
Rendben, azt hiszem megpróbálom még egyszer, de nem mondhatnám hogy segít. Még mindig nem tudom, hogy akarok-e emlékezni arra, hogy mi történt ma. Beszéltem a rendőrökkel. Azt mondták, folyik a nyomozás, de tudtam, hogy nincsenek igazi nyomaik. Megkérdeztem, hogy megtalálták-e a tűz okát és azt mondták, még nem tudnak semmit mondani. Azt sem említették, hogy ez egy hivatalosan megerősített bűntett. Van ez a furcsa dolog a beszélgetésünkről – ugyanazokat a kérdéseket tették fel, amit a tűz estéjén is. Hol voltam? Milyen volt a kapcsolatom Mary-vel azokban a hetekben? Bármi baj a fiúkkal? Mi folyik itt???

1983.november 30.
Nem tudok visszaaludni. Most már felkelek a legkisebb zajra vagy nem zaj volt. Olyan, mintha az érzékeim felpörögtek volna és nem tudom őket lekapcsolni. Mostanában minden olyan, mikor visszaemlékszel egy álomra, ami néhány napja volt, de azután nem emlékszel, hogy álom volt-e vagy tényleg megtörtént? Próbálom kitörölni a fejemből azt az éjszakát… miért keltem ki az ágyból? Annyira sajnálom Mary. Annyira sajnálom, hogy hagytam hogy ez történjen veled. Meg tudsz valaha bocsátani? Mi tegyek, hogy megszabaduljak ettől a fájdalomtól?

1983. december 4.
Múlt éjjel Sam és Dean szobájában ültem a sötétben és hallottam ezeket a hangokat… Mike azt mondta, hogy a szél volt és jól van, talán az volt, de úgy hallatszott, mint a suttogás, mintha valaki suttogott volna egy nevet, a lélegzete alatt, újra és újra…Mintha valami lenne ott kint a sötétben minket figyelve… Fenn maradtam egész éjszaka, figyelni őket, megvédeni őket. Hogy mitől, azt nem tudom. Védem őket? Bántom őket? Nem mozdulhatok el mellőlük a tűz óta. Dean még mindig nehezen beszél. Próbáltam egy kicsit beszélni hozzá, vagy megkérdezni tőle, akar-e baseballozni. Bármit, amitől újra normális gyereknek érezheti magát. Sosem mozdul mellőlem – vagy a testvére mellől. Minden reggel, mikor felkelek, Dean a bölcsőben van, átölelve Sam-et. Mintha megpróbálná megvédeni bármitől, ami kint van az éjszakában.
Sammy sokat sír, az édesanyját akarja. Nem tudom, hogy állítsam le és egy részem nem is akarja. A szívem szakad meg arra gondolva, hogy hamarosan egyáltalán nem fog rá emlékezni. Nem hagyhatom meghalni az emlékét. Bármi is legyen kint az éjszakában.

1983. december 7.
Visszajött a rendőrség. Nem hiszem el. Még több kérdés, amire már milliószor válaszoltam. Több időt töltöttem a fiaimtól távol, körbe járva, a semmibe tartva…Ez az egész annyira hülyeség és használhatatlan.
Hét körül iszok egyet…nem sokkal a fiúk lefekvése után. Nem segít aludni, de remélem segít kitisztítani a fejem…néha megteszi, csak egy pillanatra, és azután minden újra rendetlen.
Egy dolog tiszta számomra – az egyetlen út, hogy megtudj

1983. december 8.
Ma reggel csúnya másnapossággal ébredtem…Nem volt a legjobb forma arra, hogy bármit is csináljak. Mike rám ugrott abban a pillanatban, ahogy beléptem a konyhába. Azon ügyködött, hogy szedhetném össze magam a fiúk kedvéért… de úgy tűnt, sokkal érintettebb a garázsban, mint bármi másban. Azzal nyaggat, hogy alig dolgozom… Nem vicc, alig dolgozom… A feleségem halott, valami szörnyű történt vele, talán a fiaim is veszélyben vannak…hogy tudnék mindent elfelejteni és dolgozni menni az Isten szerelmére?
Akárhogy is, azt mondtam csinálhatja. Ez megfagyasztotta – Azt mondod nekem, hogy feladod életed munkáját ezért? Figyelj csak Mike. A tied.

2 megjegyzés:

Faith írta...

Köszi, hogy el kezdted a fordítást! Eddig nagyon tetszik! Várom a folytatást! :)

Christo írta...

Nagyon szívesen:D